A plasztikai sebészetben nem közvetlen egészségmegőrzésről van szó, hanem olyan műtétekről, melyek megadják, növelik, illetve visszaadják az ember önbizalmát. Szeme és arca visszanyeri eredeti ragyogását. Kisugárzása kipihent, friss, természetes és fiatalos lesz.
A kor előrehaladtával nők és férfiak is a megereszkedett (petyhüdt) szemhéjak problémájával találják szembe magukat, ami bizonyos mértékig a látást is gátolhatja. Szomorkás és fáradt az arckifejezése? Arcából eltűnt a lendület és az energia? Mi ismerjük a megoldást erre a problémájára is. Változtassa meg tekintetét és arckifejezését felső szemhéjplasztika segítségével és nyerje vissza fiatalkori arcát.
A blefaroplasztika megszabadítja szemhéját a felesleges bőrtőt, eltávolítja az ernyedt izom egy részét, esetlegesen a felesleges zsírt is. Mindezt nagyon rövid idő alatt és szakszerűen.
A szemhéjplasztika korrigálja a szemhéjak környékén található felesleges és ernyedt bőrt. A szemhéjakat folyamatosan környezeti hatások érik, ezért is jelennek meg az arcbőr öregedésének első látható jelei az arcnak épp ezen a területén. A kor előrehaladtával a bőr veszít rugalmasságából, és a szemhéjakon bőrfelesleg keletkezik. Ezt más tényezők is befolyásolhatják, mint pl. genetika, bőrtípus, életmód, allergiák, veseelégtelenség, stb. Nem csak esztétikai hibáról van szó, hanem egy olyan hibáról, mely fáradtságérzetet és szemfájdalmakat idézhet elő.
Az entrópium (befelé forduló szemhéj) a szemhéjszél állásának rendellenessége. A szemhéj szempillás széle a szemgolyó felé áll, és ezáltal irritálja a szaruhártyát, illetve a kötőhártyát.
Ektrópium (kifelé forduló szemhéj) – leggyakrabban az alsó szemhéj érintett, és fokozott könnyezést eredményezhet.
Az entrópium és ektrópium okai: magas kor, illetve krónikus gyulladások. Az ektrópium kialakulásához maga a gravitáció hatása is hozzájárulhat.
A blefaroplasztika folyamán eltávolítjuk a szemhéjról a felesleges bőrt és szükség szerint redukáljuk azon zsír-zacskócskákat, melyek puha ágyat képeznek a szemnek a szemüregben. Az alsó szemhéjnál közvetlen a szempillák alatt halad a metszésvonal. A beavatkozást helyi érzéstelenítéssel, ambulánsan végezzük.
A szemhéjműtét után a sebet vékony tapasszal ragasztjuk be, továbbá steril fedés kerül rájuk, melyet szintén tapasszal a bőrre ragasztjuk. A páciens szeme nincs lefedve, látása nem korlátozott. Azonnal a beavatkozás után a páciens hazabocsájtható, autót viszont nem vezethet. Az első 24 órában a hideg borogatások ajánlottak a fedéseken át (jég zacskóban, hűsítő gélek), és pihenni szükséges. A műtét másnapján a páciens maga eltávolítja a felragasztott szemhéj-sebfedést, a bőrre ragasztott tapaszt viszont fennhagyja. Ezt 5 napig szárazon tartja, nem áztatja. A műtét után a szemhéjon és az arcbőrön 2-3 hétig tartó puffadások és kék foltok keletkeznek.
A műtét utáni 5. napon az öltéseket a műtőorvos távolítja el. Csipesszel eltávolítja a bőrről a tapaszt és a szemhéj külső részén található szál folyamatos húzásával eltávolítja az egész öltést. Ezt követően a szemhéj vízzel lemosható és zsíros krémmel bekenhető.
Szemhéjműtét után a heget két hónapig óvni kell a napfénytől, különben a heg sötétebbé válhat. Amennyiben hamarabb érintkezne napfénnyel, a heget ajánlatos magas UV védelemmel ellátott krémmel befedni.
A páciens irodai munkát már a műtét utáni 3. napon végezhet, számolnia kell viszont azzal, hogy a sebek le lesznek ragasztva, és még láthatóak lesznek a kék foltok, illetve a puffadások. Sport, illetve nehéz fizikai munka leghamarabb két héttel a beavatkozás után ajánlott, amennyiben az orvos nem rendeli másképp. A heg a műtét után először piros, de fokozatosan halványul, úgyhogy utána szinte láthatatlan a felső szemhéj természetes redőjében. A szemhéjműtét végeredménye a műtét után 4-8 héttel kerül kiértékelésre.
Mi az a pterygium?
A pterygium vagy kúszóhályog, illetve röphártya a szaruhártyára kúszó kötőhártya kettőzet, a szaruhártya ún. degeneratív megbetegedése. Többnyire a szem belső sarkában keletkezik a kötőhártyáról a szaruhártyára átnövő, szürkés, erekkel átszőtt szövet formájában. Tünetei a szem sarkának bepirosodása, és előrehaladott állapotban a látásélesség romlása. Megváltoztathatja a szaruhártya formáját és a negatív esztétikai hatás mellett asztigmatizmushoz is vezethet. A páciens továbbá szemmozgatás közben nyomást, illetve húzódást érezhet. A betegség azon embereknél a leggyakoribb, akik sok időt töltenek védőszemüveg nélkül a napon, illetve poros, száraz környezetben dolgoznak, mozognak. Fiatalabbaknál gyakrabban visszatérhet. A pterygium kétszer gyakrabban érinti a férfiakat.
A kezelést időben el kell végezni, még a látásélesség sérülése előtt. Amennyiben a pterygium nem irritálja a szemet, elég figyelemmel kísérni az állapotot. Amennyiben a páciens irritációt érez, az irritáció okát el kell távolítani. Először az egyik szemről távolítjuk ez a pterygiumot, majd a másikról. A betegség megelőzésére, illetve lassítására nem létezik gyógymód.
A műtét lényege a pterygium sebészeti eltávolítása. A beavatkozást cseppek és injekció általi helyi érzéstelenítéssel végezzük. A beavatkozás elején eltávolítjuk a pterygium „fejét” egészen a tiszta szaruhártya-lamelláig. Ezután következik a pterygium „testének” kivágása, mellyel el kéne távolítani az erekkel átszőtt kötőhártya-szövetet. Gondosan és teljesen szükséges eltávolítani a sérült kötőhártya-szövetet, és elállítani az esetleges vérzést. Nagyon gyakran alkalmazunk mitomycin C antimetabolit gyógyszert, mely gátolja a betegség ismételt kialakulását. Egyes esetekben a műtét során méhlepényből nyert amnionmembrán használatos, főleg antifibrotikus, adhezív és gyulladásgátló hatása miatt. A következő lehetőség a kötőhártya ún. autotranszplantációja. Továbbá szükséges az egész feltárt felületet befedni a maradék kötőhártyával, melynek szélei az egyes öltésekkel kerülnek egymáshoz rögzítésre. A műtét után 2-4 hétig antibiotikumokat és cseppek illetve kenőcs formájában adagolt szteroidokat szükséges szedni. A további kezelés individuális.
A pterygium kiújuló (recidív) tendenciájú betegség. A kiújuló pterygiumra jellemző az agresszívebb szövetnövekedés, ami növeli a kötőhártya-hegesedésének, illetve a szaruhártya-sebesedésének kockázatát. A kiújulás kockázata minden újabb műtéttel növekszik. Ezenkívül minden újabb műtétnél egyre kevesebb kötőhártya-szövet áll a rendelkezésünkre a hiba eltávolításához. Szintén nő a fertőzés kockázata.